„Nem múlik el nap úgy, hogy ne töltene el mérhetetlen bűntudat – számtalan dolog miatt, amit nem tettem meg Dylanért… Gyakran gondolok az én origamizó Napsugaramra… Szerettem egy csésze teával leülni mellé, és nézni, ahogy jár a keze, mint a motolla, és egy papírlapból békát, medvét, ollós rákot varázsol. Mindig ámultam, hogy pár hajtástól teljesen átváltozik a sima papír, és új jelentést kap. És csak csodáltam a kész művet, a bonyolult hajtások számomra megfejthetetlen, kiismerhetetlen rendszerét. Columbine után valami nagyon hasonlót éreztem. Ki-be fordítgattam, amit tudni véltem magamról, a fiamról, a családomról, és hol rémmé változott a fiú, hol a rém vissza fiúvá.” Sue Klebold annak a középiskolás fiúnak az édesanyja, aki másodmagával gyilkolt 1999. április 20-án a Columbine Gimnáziumban. Ez volt az első iskolai mészárlás, mely megrendítette a világot. Előtte Sue „csak” egy átlagos kertvárosi anyuka volt, az elmúlt tizenöt évben viszont kizárólag azzal foglalkozott, hogy megértse, mi vezethetett a szörnyűséghez, választ keresett arra, hogy a családnak mekkora felelőssége volt abban, ami történt. Nem bénította meg a gyász és a bűntudat, sőt szenvedélyes és céltudatos aktivista lett. Ezzel a könyvvel sem az a célja, hogy mentséget találjon a saját felelősségére, hanem hogy segítsen nekünk, szülőknek abban, hogy ne követhessük el azokat a hibákat, amelyek az ő tragédiájukhoz vezettek. A könyvből származó szerzői jogdíjbevételek is jótékony célokat szolgálnak: kutatásra és mentális problémákkal foglalkozó szervezetek támogatására fordítják.